A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY Bölcs 7, 7-11
A szerző úgy adja elő a bölcsesség dicséretét, mint Salamon király szavait. Igazi bölcsességet csak Isten adhat, ezért imádkozni kell érte. A földi javaknak is megvan az értékük, de azok mulandók. A bölcsesség az Istennel és a világgal való kapcsolatban igazítja el az embert, és elvezeti az örök életre. Ugyanakkor a földi javak helyes felhasználásához is hozzásegít.
OLVASMÁNY Sir 24, 23–31
A Szentírásban a bölcsesség az a tudás, amelyet a kinyilatkoztatás megértéséből merítünk. Benne van az istenfélelem, az engedelmesség és a boldogító tudat, hogy Isten gondviselése vezet. Ilyen értelemben vannak a bölcsességnek gyümölcsei, megtanít a szeretetre, az élet értékére, a vonzó viselkedésre. Aki ezen az úton halad, állandóan vágyódik Isten teljessége után. Máriára ezért lehet alkalmazni a megnevezést, hogy ő a "bölcsesség széke".
OLVASMÁNY Ter 2, 18-24
Isten társas lénynek teremtette az embert. A Szentírás előadásmódja magán viseli az igehirdetés jellegét. Keleten a nő a férfival szemben alárendelt viszonyban volt. A Szentírás ezzel szemben állítja, hogy a nő a férfi egyenrangú segítőtársa: az oldalából való, mellé van rendelve, s a férfi csak benne találhatja meg kiegészítését, nem az értelem nélküli természetben. A házasság egységét és felbonthatatlanságát is jelzi a szöveg: a kettő egy test lesz.
OLVASMÁNY Szám 11, 25–29
Isten lelke az ószövetségi kinyilatkoztatásban még csak a teremtő, a mindent felemelő és megtisztító erőt jelentette. Isten megmutatta, hogy ezt az erőt bőven akarja osztogatni, és akik megkapják, azok a közösség javát szolgálják. Mózes megérti Isten gondolatát, ezért kívánja, hogy bárcsak az egész népet áthatná Isten lelke. A Szentlélek egyetemes kiáradását Krisztus hozta meg.
OLVASMÁNY Bölcs 2, 12. 17–20
Állandó emberi jelenség az, hogy az ösztönös vágyakban elmerült emberek nem viselik el környezetükben az igazat, aki Istenben bízik és megtartja törvényeit. Gúnnyal vagy erőszakkal akarják lehetetlenné tenni. Közben saját magukat is meg akarják nyugtatni azzal, hogy ha Isten nem lép közbe az igaz érdekében, akkor nincs is, és nem kell félni tőle. Az ellentmondás ilyen alapon éleződött ki Jézus és a nép vallási vezetői között is.
OLVASMÁNY Iz 50, 5-9a
Izajás könyvében , Jahve szolgája titokzatos prófétai alak, aki küldetést kap Istentől s egyúttal a nép bűnét is hordozza. Türelemmel viseli a küldetésével járó szenvedést, vállalja az áldozatot, mert tudja, hogy a végső győzelem az övé. Jézus magára alkalmazta ezt a jövendölést. Ô a bizonyíték, hogy a szeretetből vállalt áldozatnak mindig megvan az értéke.
OLVASMÁNY Iz 35, 4-7a
A próféta azzal vigasztalja népét, hogy Isten e jön és ítéletet tart.
Az Úr napja meghozza az élet teljességét és a földi bajok megszűnnek. A próféta mindezt a keleti ember színes nyelvén fejezi ki: A vakok szeme és a süketek füle megnyílik, a sánták és a bénák meggyógyulnak, a száraz pusztaságban pedig patakok folynak. Később Jézus maga is idézi a jövendölést, mint a messiási idők előjelét (Mt 11, 5--6).
OLVASMÁNY MTörv 4, 1-2. 6-8
Az ószövetségi törvény Isten ajándékának tekintették, amely az igazság útját mutatja. Nem a terhet kellett meglátni benne, hanem azt, hogy Isten tanítja őket általa a helyes életre. A környező népeknek nem volt ilyen határozott mércéjük, s nem is érezhették, hogy Istennek tetsző úton járnak. A törvény akkor vált teherré, amikor a magyarázók mindenféle tilalmakat vezettek le belőle. Jézus az ő e járásukat kifogásolta.