A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY Ám 7, 12-15
A földi érdekekbe és ösztönös kívánságokba elmerült emberek nem szívesen hallgatják a figyelmeztető szót. Ezt a próféták is megtapasztalták. Ellenfeleik mindig találtak bennük kifogásolni valót. A prófétának azzal is hozzá kellett járulnia a vallási élet erősítéséhez, hogy a nehézségek között is hűséges maradt küldetéséhez. Ha hitetlenséggel találkozott, akkor is hirdetnie kellett Isten szavát.
OLVASMÁNY Ez 2, 2-5
A próféta küldetése Isten irgalmának a jele. Az Úr előre látja a nép hitetlenségét és a próféta visszautasítását, s ennek ellenére küldi őt. Isten az embert szabad akaratú lénynek teremtette, ezért újra és újra válaszút elé állítja. De azért a szövetségben vállalt hűségről nem feledkezik meg. A prófétai küldetés Krisztusban teljesedett be. Ő is megtapasztalta a visszautasítást, de nem szűnt meg igazolni, hogy küldetése az Atya irgalmának jele.
OLVASMÁNY Szof 3, 14-18
A próféta vigasztalja népét (Sion leányát), hogy Isten a fenyítés után újra visszafogadja őket szeretetébe: közöttük lakik, erősíti őket bizalmat önt beléjük és irányítja sorsukat. Istennek ez a jelenléte elérte végleges formáját a Fiú emberré levésében. Az isteni személy elkötelezte magát nekünk és üdvösséget szerzett. Mária őt hordozta és őt adta a világnak. A megtestesülésben az egész emberiség megkapta a biztosítékot, hogy részesei lehetünk istenségének, ahogy ő részese lett emberségünknek. Amennyiben „a hit által Krisztus lakik a szívünkben” (Ef 3, 17), annyiban Mária igazi előképe minden hívőnek. Az ő lelkületével kell Krisztust hordozni és hozzá hasonlóvá válni.
OLVASMÁNY ApCsel 12, 1--11
Heródes Agrippa 41--44. években uralkodott Judea és Szamaria felett, a rómaiak kegyéből. A zsidók rokonszenvét azzal akarta megszerezni, hogy a keresztények ellen fordult. Jakab apostol vértanúságát a szöveg csak megemlíti, de Péter fogságáról úgy beszél, mint az Egyház nagy eseményéről. Az egész közösség imádkozik szabadulásáért, mert személyében valahogy az egész közösség sorsát látják. Szabadulásának leírásában pedig azt akarta érzékeltetni, hogy Isten jelen van Egyházában természetfeletti segítségével, mint ahogy az ószövetségi üdvrendet is irányította. A történet az ima erejére is rámutat.
OLVASMÁNY ApCsel 3, 1-10
Az apostolok első csodája jelzi, hogy Jézus igazolta őket, tehát a tanításuk hitelt érdemel. Péter más alkalommal is „Istentől előre kijelölt tanúknak” mondja az apostolokat. (ApCsel 10, 41) Ugyanakkor a csoda Jézus nevének is a megdicsőítése. A jelenetben benne van az Egyház egész programja. Nem földi javakat osztogat, egész gazdagsága a Krisztustól kapott kegyelmi rend, amely az üdvösségre vezet. Ma is Krisztus nevében oldoz fel a bűntől, az ő nevében könyörög, az ő nevében osztogatja az élet kenyerét.
OLVASMÁNY Bölcs 1, 13–15; 2, 23–24
Az ószövetségi bölcs a kinyilatkoztatott tanítást közli, amely a teremtés történetére épül. Isten maga igaz és jó, ezért amit teremt, az is jó. Ő maga nem akarja a rosszat, főleg nem a halált, ami az ember számára a legnagyobb rossz. Nem egyszerűen a testi halálról van itt szó, hanem az élet forrásával, az Istennel fennálló kapcsolat megszűnéséről. A halál mai formájában része van az ember bűnének, amelyet a kísértő csábítására követett el. A halál orvoslását csak Istentől lehet várni.
OLVASMÁNY Jób 38, 1. 8-11
Jób és barátai az élet égető kérdéseit tárgyalják: miért kell szenvedni, honnan van a rossz, Isten miért nem szünteti meg? Az emberi bölcsesség nem talál rá választ A megoldás Istennél van, de az ő bölcsessége magasabb, mint az emberé. Aki megteremtette a világot és törvényt szabott mindennek, tudja, hogy mit akart és hová vezeti a mindenséget. Ezért lehet bízni benne, s lehet imádkozni a megoldásért.
OLVASMÁNY Ez 17, 22-24
Isten megmutatta irgalmát a fogságba hurcolt népnek is. Kr. e. 587-ben a babiloniaiak elpusztították a várost és a templomot, s a lakosság nagy részét fogságba hurcolták. A próféta azt jövendöli, hogy Isten egy maradékot visszavisz hazájába, s ott új életet kezdenek, mint ahogy az elültetett cédrus nagy fává terebélyesedik. A jövendölés tartalmazza az utalást a messiási országra is.
OLVASMÁNY Kiv 24, 3-8
A szövetség ígérete az volt, hogy Isten népével marad és bevezeti az Ígéret földjére. Az áldozati vérrel való meghintés megpecsételte a szövetséget és jelezte annak szent voltát. A régi szövetség előképe volt a Krisztus által megkötött új és örök szövetségnek, ahol Krisztus vére már valóban elveszi a világ bűneit és valóságos megszentelődést ad.
OLVASMÁNY MTörv 4, 32-34. 39-40
Az ószövetségi kinyilatkoztatás alaptétele az, hogy Isten az egyetlen örök létező és hozzá hasonló nincs sem égben, sem földön. Kilétéről, erejéről és az ember iránti szeretetéről természetfeletti jelek kíséretében adott tanítást. Az ember imádással és engedelmességgel tartozik Istennek. Az ószövetségi nép jövője ehhez az engedelmességhez volt kötve, de ugyanúgy mindnyájunk üdvössége is.