A szentmise olvasmányai "B" liturgikus évben
OLVASMÁNY ApCsel 2, 1-11
A Szentlélek e jövetelével teljesedett a prófétai jövendölés és Jézus ígérete. Külső jelként a nyelvek adományát hozta, aminek az a jelentése, hogy az Egyház küldetést kap minden néphez és nyelvhez az evangélium hirdetésére. Ez végső fokon Isten megdicsőítése lesz. A lángnyelvek jelképezik a Lélek tisztító és lelkesítő erejét, a viharos szélzúgás pedig emlékeztet a Sinai teofániára. Itt most életbe lép az új szövetség, amely már belülről hatja át az embert, ezért nem kőtáblára kell írni.
OLVASMÁNY Ter 11, 1-9
Az ember magában hordozza az indíttatást, hogy a hatalmat és a hírnevet minden eszközzel keresse. A Biblia ezt szemlélteti a bábeli torony építésével. Bábelben látható volt Marduk isten temploma hétemeletes tornyával, s a bálványimádás az igaz Isten megtagadása volt. Az ember azonban végül is tehetetlen Istennel szemben, hiszen a gonoszságban sem tud összefogni. A bábeli nyelvzavar ellentéte a Szentlélek adományának, amely arra képesít, hogy minden nyelven hirdessük Isten dicsőségét.
OLVASMÁNY ApCsel 1, 15-17. 20a. 20c-26
A 12 apostol az ószövetségi nép 12 törzsére utal. Isten új népét Jézus a 12 apostolra alapozta. Ezért kellett Júdás helyét betölteni. Mintegy 120-an vannak jelen, s ez a 12 tízszerese. Isten új népe reménnyel indul, van jövője. Apostolnak olyan férfit választanak, aki tud tanúskodni Jézus feltámadásáról. Az Egyház tehát a húsvétból fog táplálkozni, s a feltámadást és az örök életet fogja hirdetni.
OLVASMÁNY ApCsel 1, 1-11
Lukács Jézus mennybemenetelét úgy írja le, mint a hit tárgyát. Az apostolok csak azt tapasztalják meg, hogy Jézus megjelenik és felemelkedik, a többi már az angyali közlésbe tartozik. Az ószövetségi teofániáknál a felhő egyszerre jelzi Isten közelségét és rejtettségét A leírás állítja, hogy teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal Isten jobbján. Külön hangsúly van azon is, hogy megígéri a Szentlelket, mint felülről jövő erőt, aki majd vezeti az Egyház tanúskodását.
OLVASMÁNY ApCsel 10, 25-26. 34-35. 44-48
A szöveg ünnepélyesen beszámol az első pogány család megkeresztelkedéséről. Itt lépett ki az Egyház a zsidóság keretei közül, és megtette az első lépést ahhoz, hogy világvallás legyen. Péter külön kinyilatkoztatást kapott, hogy ne tartsa tisztátalannak, amit Isten megtisztított. A megváltás mindenkire vonatkozik és nem érvényesek többé az ószövetségi előjogok. A Szentlélek azokat hatja át, akik hisznek Jézus Krisztusban és megkeresztelkednek.
OLVASMÁNY ApCsel 9, 26-31
A keresztényeket üldöző Saulból Pál apostol lett. De a küldetésre neki is elő kellett készülnie. Megtérését Isten kegyelmi beavatkozása vezette be, de még be kellett illeszkednie az Egyház közösségébe. El kellett oszlatnia a bizalmatlanságot, s meg kellett tanulnia, hogy az apostoli munkában ellenségekre is talál. Pál karizmája az volt, hogy mindezt türelemmel vállalta és nem kívánt külön utakon járni.
OLVASMÁNY ApCsel 4, 8-12
Péter beszéde a főtanács előtt nem védekezés, hanem missziós igehirdetés. Tanúskodik arról, hogy az Egyház minden kegyelmi ereje a feltámadt Krisztustól ered. Őt lehetetlenné akarták tenni, de a feltámadásban beöltözött a hatalomba és dicsőségbe. Ő a szegletkő, amelyen Isten országa nyugszik. az részesül az örök életben, aki hittel segítségül hívja az ő nevét.
OLVASMÁNY ApCsel 3, 13–15. 17–19
Jézus csodatevő hatalmával igazolta tanítványait, elsősorban Pétert. Ô azonban nem keresi saját dicsőségét, hanem csak azt, hogy Jézus feltámadásáról tanúságot tegyen. A zsidók előtt a legjobb bizonyíték annak kimutatása volt, hogy Jézus halála és feltámadása a jövendölések szerint ment végbe. Ezért mondja Péter, hogy "atyáink Istene" támasztotta fel. Jézus feltámadása egyébként jel is, amely megtérésre szólít fel, hiszen igazolódott benne, hogy van örök élet.
OLVASMÁNY ApCsel 4, 32-35
Az első keresztény közösség hite a feltámadt Krisztusra épült. Életüket a szeretet gyakorlása jellemezte: Jézus meghozta nekik az üdvösség örömhírét, ők is örömet szereznek másoknak. Amellett megtapasztalták, hogy a feltámadt Krisztus, aki elküldte nekik a Szentlelket, természetfeletti erőket is mozgósít az Egyházban. apostolok igehirdetését jelek és csodák kísérték, s ugyanilyen jelnek számított a szeretet gyakorlása is.
OLVASMÁNY ApCsel 2, 14. 22–33
Péter pünkösdi beszédének igazi tartalma a Jézus feltámadásáról való tanúskodás. A Szentlélek elküldése is annak bizonyítéka, hogy Ô él és az Atyánál van. A Szentlélek megvilágosító hatása alatt megértik a régi jövendöléseket is. Itt Péter a 16. (15.) zsoltárt magyarázza. Azután azt is megértik, hogy Jézus élete olyan volt, amelyet a sír nem nyelhetett el. Igazában földi működése közben is lélekben az Atyánál volt.