A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY 2 Sám 5, 1-3
A Sinai szövetségkötésben Isten megígérte, hogy védelmezi a népet és biztosítja hazájuk békés birtoklását: ez egyenlő azzal, hogy ő népének a királya. De a népből később hiányzott a kellő hit és az összetartás, ezért kívántak látható királyt. Sámuel próféta Dávidot keni fel királynak, aki aztán ígéretet kap, hogy Isten a maga egyetemes királyságát az ő utóda, a Messiás által fogja gyakorolni.
OLVASMÁNY Mal 3, 19-20a
Malakiás próféta a babiloni fogság után működött. Szomorúan látta, hogy sem az elöljárók, sem a nép nem tanult Isten büntetéséből, és nem veszik komolyan Isten törvényét. Ezért hivatkozik az ítéletre, amely olyan kemény lesz, mint a tűz, amely elégeti az ágat és a gyökeret. Csak az állhat Isten színe elé, aki féli a nevét, vagyis teljesíti akaratát.
OLVASMÁNY 2 Mak 7, 1-2. 9-14
Az ószövetségi könyvek közül itt áll előttünk legvilágosabban a túlvilági igazságszolgáltatásba és a feltámadásba vetett hit. Akik vállalták a vértanúságot, azok mindent odaadtak Istennek, ezért remélhették, hogy mindent visszakapnak. Az erkölcsi helytállás és a hitben való kitartás végső indítéka csak az lehet, hogy Isten a túlvilágon is tud jutalmazni vagy büntetni.
OLVASMÁNY Bölcs 11, 22 – 12, 2
Az Isten irgalmáról és jóságáról való elmélkedés hozzátartozik a tudatos vallásossághoz. Aki semmiből teremtette a világot, annak megvolt vele a célja. Ő életre hív, nem pusztulásra, és semmit sem gyűlöl abból, amit alkotott. Ha tehát létünk olyan mulandónak látszik is, minta reggeli harmat, Isten akkor is magához akar emelni, s ezért adja meg a bűnbánat kegyelmét.
OLVASMÁNY Jel 7, 2-4. 9-14
A Jelenések könyve az 1. század végén keletkezett, és képekben utal arra, hogy az Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de az mind Isten tudtával történik. A választottakra először alkalmazza a 144-ezernyi sokaságot, a 12 ószövetségi törzs 12 ezerszeresét, azután pedig megszámlálhatatlan sokaságról beszél. Isten végtelenül irgalmas, azért dicsőítés illeti őt és a Bárányt.
OLVASMÁNY Sir 35, 15b-17. 20-22a
Az Ószövetség Isten irgalmát főleg azzal fejezi ki, hogy "segítségére siet a szegénynek, az árvának és a bajban levőnek". De maga a szegénység, a baj nem elegendő ahhoz, hogy Isten az embert megigazultnak nyilvánítsa. Az imát akkor hallgatja meg, ha az ember lelke tiszta, és megvan benne a hódolat. Arra kell tehát törekedni, hogy a földi nehézségek közepette meg legyen bennünk az igazságosság és a felebaráti szeretet.
OLVASMÁNY Kiv 17, 8-13
Isten megígérte, hogy bevezeti népét az ígéretföldjére. Gondviseléséről azzal győzte meg őket, hogy az útjukba eső akadályokat elhárította. Ilyen nehézség volt az ellenséges törzs fenyegetése is, hogy nem ad nekik vizet és legelőt. A történet arra hívja fel a figyelmet, hogy a győzelem nem a harcosok erejének köszönhető, hanem Mózes imájának. Az embernek tehát nem szabad csupán magában bíznia.
OLVASMÁNY 2 Kir 5, 14-17
A szíriai Námán meggyógyul leprájából, és ki akarja fejezni háláját Elizeus prófétának, aki viszont tudja, hogy a csoda Istentől van, és nem fogadja el az ajándékot. Ezzel alkalmat ad a pogány embernek, hogy Isten felé forduljon hálájával. Ő úgy gondolta, hogy Isten valamiképpen helyhez van kötve, azért visz földet Izraelből, hogy azon mutasson be áldozatot A tanítás az, hogy Isten szabadon osztogatja kegyelmét.
OLVASMÁNY Sir 24, 23-31
A Szentírásban a bölcsesség az a tudás, amelyet a kinyilatkoztatás megértéséből merítünk. Benne van az istenfélelem, az engedelmesség és a boldogító tudat, hogy Isten gondviselése vezet. Ilyen értelemben vannak a bölcsességnek gyümölcsei, megtanít a szeretetre, az élet értékére, a vonzó viselkedésre. Aki ezen az úton halad, állandóan vágyódik Isten teljessége után. Máriára ezért lehet alkalmazni a megnevezést, hogy ő a "bölcsesség széke".
OLVASMÁNY Hab 1, 2-3; 2, 2-4
A vallásos ember visszatérő nehézsége az, hogy Isten miért nézi el a gonoszság hatalmaskodását. A próféta közvetítőnek tudja magát. Istenhez kiált, és sokáig nem jön válasz. Amikor jön, akkor is titokzatos: Isten igazságot szolgáltat, amikor az időt alkalmasnak látja. Az embernek meg kell őrizni hitét és bizalmát akkor is, ha Isten vár vagy késik. Ő időt ad a bűnösöknek a megtérésre és az igazaknak a türelem gyakorlására.