A szentmise olvasmányai "C" liturgikus évben
OLVASMÁNY Ám 6, 1a. 4-7
A próféta itt is a szociális igazságosság hírnöke. Az emberek könnyen megnyugtatják magukat azzal, hogy a földi jólét és gondtalanság az Isten áldása, azért azt élvezni kell. Pedig Isten egyszer számon kéri mindenkitől, hogy javait mire használta fel. Különösen azoktól, akiknek mint vezetőknek kötelességük, hogy a rájuk bízottakról gondoskodjanak.
OLVASMÁNY Ám 8, 4-7
Isten irgalma és igazságossága együtt működik. Ő szívesen megbocsát, de rámutat a bűn rosszaságára is. Ámosz próféta arra is küldetést kapott, hogy a társadalmi élet visszásságait ostorozza. Isten látja a szegények szenvedését és a hatalmaskodók gőgjét Külön nyomatékot kap az a fenyegetés, hogy a szeretetlenség és az igazságtalanság bűneit nem felejti el. Később Jézus is ezeket emelte ki az ítéletről szóló beszédében.
OLVASMÁNY Kiv 32, 7-11. 13-14
A szentírási részletben két kép áll előttünk. Az egyik arra mutat, hogy az ember mennyire állhatatlan tud lenni a hitében, és a nehézségek között mennyire nincs benne kitartás. A nép megtapasztalta Isten erejét, jóságát, s amikor rövid időre magára marad, a bálványok védelme alá helyezkedik. A másik kép azt mutatja, hogy mennyire kellenek a közbenjárók, akik engesztelést nyújtanak a közösség bűnéért Az egyetemes közvetítő Jézus Krisztus, és az Egyház is az ő művét folytatja.
OLVASMÁNY Mik 5, 1-4a
Mikeás próféta, Izajás kortársa arról beszél, hogy Jeruzsálem és a nép a kinyilatkoztatás ellenére sem hűséges Istenhez, ezért Isten elfordul tőlük, és büntetést küld rájuk. Ennek ellenére eljön az idő, amikor teljesíti ígéretét. Nem Jeruzsálemből, hanem a jelentéktelen Betlehemből hozza a szabadítót, aki az Úr erejében legelteti nyáját. Uralma kiterjed a föld határáig, vagyis egyetemes uralkodó lesz, aki az egész emberiségnek üdvösséget hoz.
OLVASMÁNY Bölcs 9, 13-19
A gondolkodó emberek mindig különbséget tettek a tudás és a bölcsesség között. Tudást szerezhetünk tapasztalásból, de érezzük, hogy ott is mindig több a titok, mint a világos látás. Az élet nagy összefüggéseit, Isten terveit magunktól egyáltalán nem tudjuk kifürkészni. Itt csak Isten gyújthat világosságot számunkra. Ezt a bölcsességet kérni kell, és nem szabad engedni, hogy a test elhomályosítsa a lélek szemét.
OLVASMÁNY Sir 3, 19-21. 30-31
A tudatos szerénység a kevélység ellenszere. Nemcsak azért hasznos, mert barátokat szerezhetünk általa, hanem azért is, mert kifejeződik benne igazi emberségünk. Állandóan függünk Istentől és az emberektől, rászorulunk másokra, de a bizalmat ki kell érdemelni. Teremtményi mivoltunk is a szerénységet ajánlja, hiszen csak Isten erejével válhatunk naggyá.
OLVASMÁNY Iz 66, 18-21
Már az ószövetségi kinyilatkoztatásban megtalálható az üzenet, hogy Isten az üdvösség örömhírét minden embernek szánta. A próféta ezt akkor hirdeti, amikor a nép a fogságból hazatér, és szegényes körülmények között építi fel újra hazáját, s nem álmodhatott dicsőséges földi jövendőről. Isten megmutatja, hogy a pogány népeket is be tudja vonni tervének megvalósításába.
OLVASMÁNY Péld 4, 10-15. 18-27
A bölcsességi irodalom kedvelt témája volt az egyenes út, az igazság útja, amely az élethez vezet. Aki ezen az úton jár, megtalálja Isten gondviselését és nem botlik meg. Úgy érzi magát, mint aki hajnalban indult el, és maga előtt látja a nappal közeledését. A gonoszok útja ellenben a sötétségbe vezet.
OLVASMÁNY Jer 38, 4-6. 8-10
Jeremiás kemény feladatot kap, amikor a város pusztulását és az ellenség győzelmét kell bejelentenie. Mindez azért történik, mert nem hallgattak Isten szavára. Ellenfelei úgy akarják az isteni üzenetet elhallgattatni, hogy a prófétát egy üres kútba vetik. A király mégis meggondolja magát, és három nap múlva kiszabadítja. Jézus ellenségei is így akarták Isten országát megakadályozni, de az isteni szó ott is valóra vált.
OLVASMÁNY Jel 11, 19a; 12, 1-6a. 10
Az apostol látomásában összefonódik Máriának és az Egyháznak a képe. Az égen megjelenő jel, az asszony: a Messiás gyermek anyja, de egyúttal Isten népének is a megszemélyesítője. A tizenkét csillag a választott nép tizenkét törzsére és a tizenkét apostolra emlékeztet. A szülés fájdalmai jelképezik az Egyház küzdelmeit a földi történelemben. Gyermekeit a gonoszság hatalma mindig veszélyezteti, de Isten gondviselése őrködik üdvösségük felett. Főleg azáltal, hogy Mária Fia vasvesszővel, azaz teljes hatalommal kormányoz.